Kormosfejű cinege (Poecile montanus) jellemzői és életmódja

kormosfeju-cinege-poecile-montanus

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) rövid bemutatása

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) egy apró, de élénk énekesmadár, melynek élénk színei és energikus viselkedése miatt kedvelt lakója a magyarországi erdőknek, parkoknak és kerteknek. Bár a barátcinegéhez hasonló, a kormosfejű cinege könnyen felismerhető fekete fejéről, fehér arcáról és nyakáról, valamint barna hátáról.

Ez a kismadár rovarokkal, pókokkal, lárvákkal és magvakkal táplálkozik, melyeket fürgén keresgél a lombkoronában és a talajon. A kormosfejű cinegék társas lények, gyakran csapatokban táplálkoznak és éjszakáznak. Élénk hangjukkal és vidám csicsergésükkel örömet okoznak a madármegfigyelőknek.

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, rovarpopulációk szabályozásával és a fák magjainak terjesztésével. Sajnos, mint sok más madárfaj, a kormosfejű cinege is veszélyeztetett az élőhelyvesztés és a peszticidek használata miatt.

Fontos, hogy óvjuk és védjük a kormosfejű cinegét és élőhelyét. Ezt megtehetjük, ha madárbarát kertet alakítunk ki, kerüljük a peszticidek használatát, és részt veszünk a madárvédelmi programokban.

kormosfeju-cinege-poecile-montanus

Elterjedése és élőhelye

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) alapvetően eurázsiai madárfaj. Elterjedésének nyugati határa Franciaországban és Nagy-Britanniában húzódik, délen az Appenninekben, a Balkánon és a Kárpátokban találkozhatunk vele. Ázsiában pedig az Uráltól keletre, a Szibériai erdőkben és a Távol-Keleten is fellelhető.

Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelőnek mondható. Az állomány az Északi-középhegység és a Kisalföld vidékén él. Becslések szerint Magyarországon 300 – 500 fészkelő pár élhet, és a trend növekvő.

Kedvelt élőhelyei:

  • Lombos erdők, főleg tölgyesek, bükkösök és fenyvesek
  • Parkok
  • Kertek
  • Folyók és patakok mentén
  • Hegyvidéki erdők

A kormosfejű cinege nem válogatós az élőhelyek tekintetében, de előnyben részesíti a nyílt erdőket, ahol bőven van rovar és magvak. Jól alkalmazkodik az emberi környezethez is, így gyakran megtalálható városi parkokban, kertekben és egyéb zöldterületeken. Kedveli az örökzöld növényeket, amelyek ágai között könnyen elrejtőzhet és élelemhez is juthat.

Vonuló vagy állandó madár?

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) részben vonuló madárfaj. A hidegebb északi területeken élő egyedek telelni délre vonulnak, míg a melegebb déli területeken élő példányok állandó madarak. Magyarországon a kormosfejű cinegék állandó madaraknak számítanak, de télen kisebb csoportokba verődve keresik a táplálékot.

kormosfeju-cinege-poecile-montanus

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) megjelenése és jellemzői

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) apró termetű madár, testhossza mindössze 11-12 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 17-21 centiméter. Súlya 7-13 gramm között mozog.

Jellegzetes jegyei:

Fej: Feje teteje fekete, mint egy sapka, melyet fehér arc- és nyakfolt keretez. Ez a mintázat könnyen megkülönbözteti a barátcinegétől.

Test: Háta barna, hasa pedig világosabb szürke. Oldalain és szárnyán világosabb barna árnyalatok is megfigyelhetők.

Csőr: Csőre rövid, fekete és hegyes, mely alkalmas a rovarok és pókok fogására.

Láb: Lába szürke, erős és karmos, mely segíti a madarat a fák ágain való ugrálásban és kapaszkodásban.

Nemek közötti különbségek:

A nemek között kismértékű méretbeli különbség van. A hímek általában nagyobbak és nehezebbek, mint a tojók. A tojók tollazatán a fekete fejtető színe kissé halványabb is lehet.

További jellemzői:

  • Élénk és fürge madár, mely folyamatosan mozog a fák ágai között.
  • Hangja magas hangú csicsergés és csilingelés, melyet gyakran hallat.
  • Társas lény, gyakran csapatokban táplálkozik és éjszakázik.

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) egy bájos és kedves kismadár, melynek élénk színei és energikus viselkedése örömet okoz a madármegfigyelőknek. Fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, rovarpopulációk szabályozásával és a fák magjainak terjesztésével.

kormosfeju-cinege-poecile-montanus

Rendszertani besorolása

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű madárfaj.

Rendszertani besorolás:

  • Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
  • Család: Cinegefélék (Paridae)
  • Nemzetség: Poecile
  • Faj: Kormosfejű cinege (Poecile montanus)

A kormosfejű cinege a Poecile nemzetségbe tartozik, melynek 4 faja ismert:

  • Kormosfejű cinege (Poecile montanus)
  • Füstös cinege (Poecile lugubris)
  • Koreai cinege (Poecile hypoleuca)
  • Willow Tit (Poecile hudsonicus)

A kormosfejű cinege legközelebbi rokonai a barátcinege (Parus major) és a fenyőcinege (Parus atricapillus). A cinegefélék családjába tartozó madarak apró termetűek, élénk színűek és rovarokkal táplálkoznak. Jellemző rájuk a rövid csőr és a karmos láb.

Eddig 11 alfaja ismert, melyek elterjedése Eurázsia különböző területeire esik. A magyarországi állomány a közép-európai kormosfejű cinege (Poecile montanus montanus) alfajhoz tartozik.

Evolúciós kapcsolatai a verébalakúak rendjébe tartozó más madárfajokkal, mint a rigók, a fecskék és a csillagok is jól dokumentáltak. A DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a kormosfejű cinege a Paridae családba tartozó madarakkal közös ősöktől származik.

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) rendszertani besorolása fontos szerepet játszik a faj megértésében és a vele kapcsolatos kutatásokban. A rendszertani besorolás alapján lehet következtetni a faj evolúciós kapcsolataira, elterjedésére és ökológiai szerepére.

kormosfeju-cinege-poecile-montanus

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) táplálkozása

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) rovarevő madár, melynek étrendje változatos és az évszaktól függően is változik. Fő táplálékuk a rovarok, pókok, lárvák és magvak.

Tavasz és nyár:

A tavasz és a nyár a kormosfejű cinegék számára a bőség ideje. Ebben az időszakban bőven van rovar a lombkoronában, melyet a madarak fürgén keresgélnek. Kedvelik a lepkéket, bogarakat, szúnyogokat, hangyákat és pókokat. A rovarlárvák is fontos táplálékforrást jelentenek a fiókák nevelése során.

Ősz és tél:

Ősszel és télen, amikor a rovarpopulációk lecsökkennek, a kormosfejű cinegék magvakkal is táplálkoznak. Kedvelik a fenyőmagokat, a tölgymakkot, a bükkmakkot és a mogyoróféléket. Gyakran látogatják a madáretetőket is, ahol magokat, dióféléket és gyümölcsöket találnak.

Táplálkozási mód:

A kormosfejű cinegék fürgén mozognak a fák ágai között, és csőrük segítségével fogják a rovarokat és a magvakat. Gyakran lógnak fejjel lefelé a levelekről, hogy a fa kérge alatt megbúvó rovarokat is megfogják. A talajon is keresgélnek élelmet, és néha a hóban is kapirgálnak magvak után.

Táplálkozási stratégiák:

A kormosfejű cinegék különböző táplálkozási stratégiákat alkalmaznak az élelem megszerzéséhez. Gyakran csapatokban táplálkoznak, így könnyebben felfedezhetik a rovarokat és a magvakat. A csapatban élő madarak figyelmeztethetik egymást a ragadozókra is.

A kormosfejű cinegék fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában, rovarpopulációk szabályozásával és a fák magjainak terjesztésével. A táplálkozási szokásaik betekintést nyújtanak az erdei élőhelyek táplálékláncába és az évszakok változásának hatására.

kormosfeju-cinege-poecile-montanus

Fészkelése és szaporodása

A kormosfejű cinegék tavasszal, április és május hónapokban költöznek. A párok monogámok, és általában egy életre szóló köteléket kötnek. A hím énekkel udvarol a tojónak, és ha sikerül elnyernie a kegyeit, közösen választanak ki egy megfelelő fészekrakhelyet.

Fészeképítés:

A kormosfejű cinegék általában odvakban fészkelnek, de néha más üregekben, pl. harkályodvakban is fészkelhetnek. A fészket a tojó építi, puha mohával, szőrrel és tollal béleli ki. A fészek építése általában 1-2 hétig tart.

Tojásrakás és kotlás:

A tojó általában 6-9 tojást rak, melyek fehér színűek és barna foltokkal pettyezettek. A tojások kotlási ideje 13-14 nap. A kotlási feladatokat a tojó és a hím felváltva végzik.

Fiókanevelés:

A fiókák meztelenül és vakon kelnek ki a tojásokból. A szülők gondosan etetik őket rovarokkal és lárvákkal. A fiókák 16-18 napos korukra kirepülnek a fészekből, de még 2-3 hétig a szülők gondoskodnak róluk.

Egyéb tudnivalók:

  • A kormosfejű cinegék évente kétszer is költözhetnek, ha az első fészekalj sikertelen.
  • A fiókák halálozási aránya magas, a ragadozók, az élelemhiány és a rossz időjárási viszonyok miatt.
  • A kormosfejű cinegék átlagos élettartama 2-3 év, de egyes egyedek akár 10 évig is élhetnek.

A kormosfejű cinegék szaporodása fontos szerepet játszik a faj fennmaradásában. A fészeképítés, a tojásrakás, a kotlás és a fiókanevelés mind összetett folyamatok, melyekhez a madaraknak jó fizikai állapotban kell lenniük és elegendő táplálékot kell találniuk. A kormosfejű cinegék szaporodási sikere befolyásolja a faj állományának stabilitását és elterjedését.

kormosfeju-cinege-poecile-montanus

Védettsége Magyarországon és nemzetközileg

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) védett madárfaj Magyarországon. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem szerepel veszélyeztetett fajként, de a magyar jogszabályok alapján védettnek minősül. Természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Állománya Magyarországon stabilnak mondható, az utóbbi években enyhe növekedés is megfigyelhető. A faj nem veszélyeztetett, de fontos óvni és védeni az élőhelyét.

Nemzetközileg:

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) nemzetközi szinten sem veszélyeztetett faj. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján „Least Concern” (LC) besorolást kapott, azaz nem fenyegetett. A faj elterjedési területe széles, és állománya stabil.

A kormosfejű cinege nem szerepel a CITES (Egyezmény a nemzetközi kereskedelemről veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajokkal) egyezménye mellékleteiben sem.

Védelmi intézkedések:

A kormosfejű cinege védelme érdekében fontos megőrizni az erdők és más természetes élőhelyek állományát. Fontos a fakivágás mérséklése, a rovarirtó szerek használatának korlátozása, és a madárbarát mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazása.

A kormosfejű cinegék számára fontosak a madárodvak is, melyekben fészkelhetnek. A madárbarát kertekben kihelyezett odúk segíthetnek a kormosfejű cinegék állományának növelésében.

kormosfeju-cinege-poecile-montanus

Magyarországi előfordulása

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelőnek mondható. Az állomány az Északi-középhegység és a Kisalföld vidékén él. Becslések szerint Magyarországon 300 – 500 fészkelő pár élhet, és a trend növekvő.

Kedvelt élőhelyei a lombos erdők, főleg tölgyesek, bükkösök és fenyvesek, de előfordul parkokban, kertekben, folyók és patakok mentén, sőt hegyvidéki erdőkben is.

A kormosfejű cinege nem válogatós az élőhelyek tekintetében, de előnyben részesíti a nyílt erdőket, ahol bőven van rovar és magvak. Jól alkalmazkodik az emberi környezethez is, így gyakran megtalálható városi parkokban, kertekben és egyéb zöldterületeken. Kedveli az örökzöld növényeket, amelyek ágai között könnyen elrejtőzhet és élelemhez is juthat.

A kormosfejű cinege részben vonuló madárfaj. A hidegebb északi területeken élő egyedek telelni délre vonulnak, míg a melegebb déli területeken élő példányok állandó madarak. Magyarországon a kormosfejű cinegék állandó madaraknak számítanak, de télen kisebb csoportokba verődve keresik a táplálékot.

A kormosfejű cinege (Poecile montanus) egy bájos és kedves kismadár, melynek élénk színei és energikus viselkedése örömet okoz a madármegfigyelőknek. Fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, rovarpopulációk szabályozásával és a fák magjainak terjesztésével.



Madaraink



Képek: Vistacreate, Pixabay