Békászó sas (Clanga pomarina) jellemzői és elterjedése

bekaszo-sas-clanga-pomarina

A békászó sas (Clanga pomarina) rövid bemutatása

A békászó sas (Clanga pomarina) Európa és Ázsia lenyűgöző ragadozó madara, mely Magyarországon is fészkel. Nevével ellentétben nem elsősorban békákat fogyaszt, bár azok is szerepelnek az étrendjén. Magyar elnevezése valószínűleg a közép-európai elterjedési területekre vezethető vissza, ahol valóban nagyobb számban fogyaszt békákat.

A közepes testű, 55-65 cm hosszú madár szárnyfesztávolsága akár 165 cm is lehet. A tojók valamivel nagyobbak és világosabb barnák a hímeknél. A hímek tollazata sötétbarna, fehér hasuk és farkuk van, valamint jellegzetes fekete csíkok futnak végig a testükön. Erőteljes csőre, lábai és karmai segítik a zsákmányszerzésben.

Hazánkban sajnos ritka fészkelőnek számít, csupán 35-40 pár telepszik meg évente. Két elkülönülő populációja van: az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon. Zárt idős erdőkben fészkel, melyek zavarása nagyon érzékeny számára. Hosszútávú vonuló madár, telet Afrikában tölti.

bekaszo-sas-clanga-pomarina

Elterjedése és élőhelye

A békászó sas (Clanga pomarina) Európa és Ázsia mérsékelt égövi területein honos, elterjedése Finnországtól Spanyolországig, Törökországig és Mongóliáig terjed. Magyarországon is fészkelő faj, de ritkaságnak számít, mindössze 35-40 pár telepszik meg évente. Két elkülönülő populációja van: az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon.

Élőhely

A békászó sas zárt idős erdőkben fészkel, melyek zavarása nagyon érzékeny számára. Kedveli a lombhullató és a vegyes erdőket, de előfordul tűlevelű erdőkben is. Fontos, hogy a fészekalj közelében nyílt területek is legyenek, ahol vadászni tud. Magyarországon leginkább a hegyvidéki és dombsági erdőkben fészkel, de síkvidéki erdőkben is megtalálható.

Telelés

A békászó sas hosszú távú vonuló madár, telelőterülete Délkelet-Afrika szubtrópusi része. Szeptember végén indulnak el, és március-áprilisban térnek vissza. A vonulási útvonal egyéni és változékony, de jellemzően a Boszporuszon és a Gibraltári-szoroson keresztül haladnak.

A békászó sas (Clanga pomarina) Magyarország egyik legritkább ragadozó madara, állományának megőrzése kiemelt fontosságú.

bekaszo-sas-clanga-pomarina

 Megjelenése és jellemzői

A békászó sas (Clanga pomarina) Európa és Ázsia lenyűgöző ragadozó madara, mely Magyarországon is fészkel. Nevével ellentétben nem elsősorban békákat fogyaszt, bár azok is szerepelnek az étrendjén. Magyar elnevezése valószínűleg a közép-európai elterjedési területekre vezethető vissza, ahol valóban nagyobb számban fogyaszt békákat.

Méret és testalkat

A békászó sas közepes testű madár, testhossza 55-65 cm, szárnyfesztávolsága 135-165 cm között mozog. A tojók valamivel nagyobbak és világosabb barnák a hímeknél.

Tollazat

A hímek tollazata sötétbarna, fehér hasuk és farkuk van, valamint jellegzetes fekete csíkok futnak végig a testükön. A tojók tollazata világosabb barna, a fekete csíkok kevésbé markánsak. A fejtető és a tarkó mindkét nemnél sötétbarna. A csőr, a lábak és a karmok erőteljesek, sárgák.

Csőr, karmok és lábak

A békászó sasnak erős, horog alakú csőre van, amellyel könnyen meg tudja ölni és feldarabolni zsákmányát. Karmai élesek és görbültek, segítik a zsákmány megragadásában. Lábai erőteljesek és izmosak, lehetővé teszik a madár számára a fák ágainak megkapaszkodását és a zsákmány elemelését a földről.

Egyéb jellemzők

A békászó sasnak éles látása és jó hallása van, ami segít neki a zsákmány felderítésében. Erős repülőmadár, képes hosszasan és fáradtság nélkül repülni.

A békászó sas (Clanga pomarina) egy gyönyörű és lenyűgöző ragadozó madár, melynek jellegzetes megjelenése és fenséges repülése sokakat elkápráztat. Magyarországon ritka fészkelőnek számít, de fontos szerepet játszik az ökoszisztémában.

bekaszo-sas-clanga-pomarina

Rendszertani besorolása

A békászó sas (Clanga pomarina) a madarak (Aves) osztályába, a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. A vágómadárfélék családjában a valódi sasok (Aquila) nemzetségbe soroljuk be, de 2009 óta a Clanga nemzetségbe tartozik, mint Clanga pomarina.

A fajnak nincsenek alfajai. A korábban alfajként tartott indiai békászó sas (Clanga hastata) 2002 óta önálló fajnak számít.

A békászó sas rokonságát a következő rendszertani fa alapján mutathatjuk be:

  • Ország: Állatvilág (Animalia)
  • Törzs: Gerincesek (Chordata)
  • Osztály: Madarak (Aves)
  • Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
  • Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
  • Nemzetség: Clanga
  • Faj: Békászó sas (Clanga pomarina)

A békászó sas legközelebbi rokonai a többi valódi sas faj, mint például a szirti sas (Aquila chrysaetos) és a rétisas (Aquila heliaca). Ezek a fajok mind nagy termetű ragadozó madarak, melyek hasonló vadásztechnikákkal és táplálkozási szokásokkal rendelkeznek.

A békászó sas (Clanga pomarina) rendszertani besorolása fontos szerepet játszik a faj megértésében és a vele kapcsolatos kutatásokban. A rendszertani besorolás alapján következtetéseket lehet levonni a faj evolúciós történetéről, rokonsági kapcsolatairól és ökológiai szerepéről.

bekaszo-sas-clanga-pomarina

A békászó sas (Clanga pomarina) életmódja

A békászó sas (Clanga pomarina) változatos étrendű ragadozó. Elsősorban kisebb emlősökre, mint mezei pockokra, pocokra és egerekre vadászik. Emellett szívesen fogyaszt gyíkokat, kétéltűeket (beleértve a békákat is), rovarokat (főleg szöcskéket) és madárfiókákat. A zsákmány mérete nem haladja meg a saját testtömegét.

Vadásztechnikák:

Lesből támadás: A békászó sas gyakran ül ki egy magas faágra, sziklára vagy kerítésoszlopra, és onnan figyeli a környezetét, amíg zsákmányt nem lát. Amikor lehetőséget lát, gyorsan lecsap a zsákmányra.

Szárnyalás közbeni vadászat: A békászó sas alacsonyan száll a fák felett, és a szárnyalás közben keresi a zsákmányt. Ezt a technikát főleg nyílt területeken használja.

Gyaloglásos vadászat: A békászó sas néha a földön sétálva vadászik, különösen sűrű növényzetben, ahol a zsákmány nehezen vehető észre a levegőből.

Élettartam

A vadon élő békászó sasok átlagos élettartama 15-20 év. Fogságban akár 30 évig is élhetnek.

A békászó sas (Clanga pomarina) életmódjának megértése segít a faj védelmében és megőrzésében. A megfelelő élőhelyek biztosítása, a zavarás csökkentése és a vonulási útvonalak megóvása mind fontos szerepet játszik a békászó sas állományának fenntartásában.

bekaszo-sas-clanga-pomarina

Fészkelése és szaporodása

A békászó sas (Clanga pomarina) monogám madárfaj, azaz a párok egy életre szóló köteléket kötnek egymással. A költési időszak márciustól júliusig tart, csúcspontja április-májusban van.

Fészeképítés:

A békászó sas fészkét magas, idős fák ágvillájába építi, előnyösek a lombhullató és a vegyes erdők. A fészek építése a tojó és a hím közös feladata, és akár több hetet is igénybe vehet. A fészek alapját gallyak képezik, melyeket fűszálakkal, levelekkel és mohával bélelnek ki. A fészket évente javítják és bővítik, így az idő múlásával akár 1-2 méter átmérőjűvé is válhat.

Tojásrakás és kotlás:

A tojó általában 2 tojást tojik, melyek fehér alapon barna foltosak. A tojások mérete 6-7 cm hosszú, 4-5 cm széles. A kotlási idő 38-40 napig tart, és főként a tojó feladata. A hím eközben táplálja a tojót, és őrzi a fészket.

Fiókanevelés:

A fiókák körülbelül 50-60 napig fészeklakók, és ebben az időszakban teljesen a szülőktől függnek. A szülők mindketten etetik a fiókákat, melyeket először rovarokkal, majd apró emlősökkel és madárfiókákkal táplálnak. A fiókák gyorsan fejlődnek, és már 3 hetes korukban elkezdenek tollazni.

Káinizmus:

A békászó sasoknál előfordulhat a káinizmus jelensége. Ez azt jelenti, hogy az elsőként kikelt fióka erősebb és nagyobb, mint a későbbiekben kikeltek. A nagyobb fióka akár el is pusztíthatja a testvéreit, hogy egyedül jusson hozzá a szülők által hozott táplálékhoz. Ez a jelenség viszonylag ritka a békászó sasoknál, de előfordulhat, hogy a szülők nem tudnak elegendő táplálékot biztosítani mindkét fiókának.

Függetlenné válás:

A fiókák körülbelül 8 hetes korukban már képesek röpképesekké válni, és elhagyják a fészket. Ezt követően még néhány hétig a szülők közelében maradnak, és tőlük tanulják a vadászat technikáját. A békászó sasok ivarérettséget 3-4 éves korukban érik el.

A békászó sas (Clanga pomarina) fészkelése és szaporodása összetett folyamat, melyhez a fajnak megfelelő élőhelyekre és zavartalan környezetre van szüksége. A fészkelőhelyek pusztítása, a zavarás és a mérgezés mind komoly veszélyt jelenthetnek a békászó sas állományára.

A békászó sas (Clanga pomarina) fészkelési és szaporodási szokásainak megismerése fontos szerepet játszik a faj védelmében és megőrzésében. A megfelelő élőhelyek biztosítása, a zavarás csökkentése és a fajjal kapcsolatos tudatosság növelése mind hozzájárulhat a békászó sas állományának fenntartásához.

bekaszo-sas-clanga-pomarina

A békászó sas (Clanga pomarina) védettsége

A békászó sas (Clanga pomarina) Magyarországon és nemzetközi szinten is védett faj. Ritka fészkelőnek számít hazánkban, ezért kiemelt fontosságú a védelme.

Magyarországi védettség

Fokozottan védett: A békászó sas Magyarországon fokozottan védett fajnak minősül. Ez a legmagasabb szintű védettséget jelenti hazánkban. A fokozottan védett fajok természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft, mely a kártérítési összeg is egyben, ha valaki illegálisan bántalmazza, elpusztítja a példányt vagy élőhelyét.

Természetvédelmi törvény: A békászó sas védelmét a magyarországi természetvédelmi törvény is szabályozza. A törvény tiltja a faj egyedeinek szándékos vagy véletlen bántalmazását, pusztítását, tojásainak elvételét, élőhelyének károsítását.

Védett természeti területek: A békászó sas fészkelőhelyei gyakran védett természeti területeken találhatók, ahol szigorúbb szabályok biztosítják a zavartalan költést és a faj megőrzését.

Globális védettség

Természetvédelmi Világszövetség (IUCN): A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a békászó sas nem fenyegetett (Least Concern – LC) besorolást kapott. Ez azt jelenti, hogy a globális állomány stabilnak tűnik, és nincs közvetlen veszélyben a faj kipusztulása.

Madárvédelmi irányelv (Mad Directive): Az Európai Unió Madárvédelmi Irányelve (Birds Directive) a békászó sas védelmét is előírja. Az irányelv célja a vadon élő madárfajok védelme, különös tekintettel a veszélyeztetett fajokra. Az irányelv alapján az EU tagállamok kötelesek különleges védelmi területeket kijelölni a madarak számára, és meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a fészkelőhelyek és táplálkozóhelyek megőrzése érdekében.

A védettség jelentősége

A békászó sas védettsége kiemelkedően fontos a faj fennmaradása szempontjából. A védelmi intézkedések segítenek megőrizni a fészkelőhelyeket, csökkenteni a zavarást és a mérgezést, valamint biztosítani a megfelelő táplálékbázist.

A védettség kihívásai

A békászó sas védelme továbbra is számos kihívással néz szembe. Az élőhelyek pusztulása, az ütközések a villamos vezetékekkel és a szélkerekekkel, valamint a mezőgazdaságban használt vegyszerek továbbra is veszélyt jelentenek a fajra.

A jövő

A békászó sas (Clanga pomarina) Magyarország egyik legértékesebb ragadozó madara. A faj védelme összetett feladat, melyben fontos szerepet játszik a természetvédelmi szervezetek munkája, a lakosság tudatosságának növelése, valamint a nemzetközi együttműködés. A fennmaradó kihívások megoldásával a békászó sas állománya hosszú távon is fenntartható Magyarországon.

bekaszo-sas-clanga-pomarina

Magyarországi előfordulása

A békászó sas (Clanga pomarina) Magyarországon ritka fészkelő madár. Elsősorban a hegyvidéki és dombsági erdőkben fordul elő, de síkvidéki erdőkben is megtalálható. Kedveli a lombhullató és a vegyes erdőket, de előfordul tűlevelű erdőkben is. Fészke a többi sashoz hasonló, több évig használja, a tatarozás következtében hatalmas is lehet.

A békászó sas állománya Magyarországon 35-40 párra tehető. Két elkülönülő populációja van: az Észak-középhegységben és a Dél-Dunántúlon.

Az Észak-középhegységben a Mátrában, a Bükkben, a Zempléni-hegységben, a Cserhátban és a Pilisben fészkel. A Dél-Dunántúlon a Mecsekben, a Villányi-hegységben és a Bakonyban fordul elő.

A békászó sas vonuló madár. Szeptember végén indul el telelőhelyére, Délkelet-Afrika szubtrópusi részeire, és március-áprilisban tér vissza a fészkelő területére. A vonulás során több ezer kilométert tesznek meg.

A békászó sas fontos szerepet játszik az ökoszisztémában. Ragadozóként segít szabályozni a kisebb emlősök, madarak, hüllők és kétéltűek populációit.

A békászó sas védett faj Magyarországon. A természetvédelmi értékét 1.000.000 forintban határozták meg.

A békászó sas megfigyelése Magyarországon

Ha békászó sast szeretne megfigyelni Magyarországon, a legjobb esélye a hegyvidéki és dombsági erdőkben van. A fészkelési időszakban (március-július) a fészkek közelében lehet megfigyelni a madarakat. A vonulási időszakban (szeptember és április) a békászó sasokat gyakran lehet látni, amint a magasban szállnak.

A békászó sas megfigyelésekor fontos, hogy ne zavarja a madarakat. Ne menjen túl közel a fészekhez, és ne hangoskodjon. Ha távcsövet használ, ügyeljen arra, hogy ne irányítsa közvetlenül a fészekre.

A békászó sas (Clanga pomarina) lenyűgöző madár. Ha szerencsés, és megpillant egyet a vadonban, élvezze a megfigyelést!



Madaraink



Képek: Vistacreate, Pixabay