A Fekete rigó (Turdus merula) hangja és jellemzői
A Fekete rigó (Turdus merula) hangja: A fekete rigó az egyik legismertebb és legelterjedtebb rigófaj Európában és Ázsiában. A hímek jellegzetes fekete tollazatukról, míg a tojók és fiatalok barnás színűek. A Fekete rigó hangjellemzői között a következők találhatók:
Ének: A Fekete rigó hímje énekének jellegzetes és könnyen felismerhető hangja van. Az ének magában foglalhat rövid, gyors sorozatokat és változatos, színes dallamokat. Az énekhangokat többnyire magasból, faágakról vagy tetőkön ülve adja elő. Az énekük többnyire hajnalban vagy alkonyatkor hallható, de egész nap lehet énekelniük.
Csattanó hang: A feketerigók gyakran adnak ki egy jellegzetes, csattanó hangot, amely hasonlít a „tsac” vagy „chack” hangra. Ez a hang különféle helyzetekben és helyszíneken, például a terület védelmében vagy kommunikáció során jelenhet meg.
Rezgő röffenés: A feketerigók rendszeresen adnak ki rezgő, mély röffenő hangokat. Ez a hang kifejezheti az agressziót, a territórium védelmét vagy a párválasztást.
Röptében adott hangok: Amikor a Fekete rigó röpül, gyakran hallhatók rövid, röffenő hangok, amelyek segítenek azonosítani a fajt akkor is, ha nem láthatjuk őket.
Fontos megjegyezni, hogy a Fekete rigó hangja változhat a különböző földrajzi területeken és a környezeti feltételek függvényében. A pontos énekszólamok, dallamok és hangtartományok különböző egyedek között is eltérhetnek. Az éneklés azonban kulcsfontosságú szerepet játszik a faj viselkedésében, különösen a párzási időszakban és a territórium védelmében.
Madaraink
- Bagolyfélék
- Cinegefélék
- Egzotikus madarak
- Énekes madarak
- Gázlómadarak
- Kerti madarak
- Kolibrifélék
- Költöző madár
- Madarak
- Madárhangok
- Mindenevő madarak
- Ragadozó madarak
- Vízimadár
Hang: Martin Billard
