Kenderike (Linaria cannabina) jellemzői és életmódja

A kenderike (Linaria cannabina) rövid bemutatása

A kenderike (Linaria cannabina) egy apró termetű, de élénk megjelenésű pintyfaj, amely a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozik. Tudományos neve Linaria cannabina, korábban Carduelis cannabina néven is ismerték. Magyarországon is honos madár, amely nyílt területeken, mezőkön, cserjésekben, parlagokon és mezőgazdasági területeken gyakran előfordul.

A hím kenderike nászruhájában különösen feltűnő: mellkasán és homlokán élénkpiros tollazat díszeleg, míg a tojók és fiatal madarak visszafogottabb, barnás-szürkés árnyalatúak. A kenderike általában csapatokban mozog, és gyakran hallatja csilingelő, vidám hangját.

Táplálékát főként magvak, különösen gyomnövények magvai, valamint kisebb mértékben rovarok teszik ki. Fészkeit bokrokba, alacsony cserjékbe rejti, ahol évente többször is költhet.

A kenderike (Linaria cannabina) nem számít ritkának, de élőhelyeinek átalakulása és mezőgazdasági vegyszerek használata miatt egyes területeken állománya csökkenést mutat, így a természetvédelmi megfigyelés alatt áll több országban is.

Elterjedése és élőhelye

A kenderike (Linaria cannabina) Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia mérsékelt övi területein elterjedt madárfaj. Széles földrajzi elterjedésének köszönhetően változatos környezetekhez képes alkalmazkodni, bár elsősorban a nyílt, bokros élőhelyeket kedveli.

Európában általánosan elterjedt, különösen a nyugat- és dél-európai országokban gyakori. Skandinávia északibb részein ritkább, ott inkább csak nyáron jelenik meg költési céllal.

Magyarországon is gyakori fészkelő, főként alföldi és dombvidéki régiókban, ahol megfelelő élőhelyeket talál.

Részlegesen vonuló faj: a mérsékelten hideg telek idején egyes egyedek délre húzódnak, mások azonban az egész telet is átvészelhetik hazánkban.

Kedvelt élőhelyei:

Nyílt mezők, rétek, parlagterületek
Szántóföldek szegélyei, útszélek, legelők
Cserjésekkel, bokrokkal tarkított területek
Elhagyott, gyomos területek, erdőszélek

A kenderike kerüli a zárt erdőket és a sűrű, összefüggő városi beépítettséget. Szívesen választ olyan területeket, ahol gazdag a gyomnövényzet, mivel ez biztosítja számára a megfelelő mennyiségű táplálékot, különösen magvakat.

A mezőgazdasági területeken különösen érzékeny a növényvédő szerekre és az élőhelyek eltűnésére, ezért fontos a gyepterületek és parlagok természetbarát kezelése a faj hosszú távú fennmaradása érdekében.

A kenderike (Linaria cannabina) megjelenése és jellemzői

A kenderike (Linaria cannabina) egy kecses, közepes termetű pintyfaj, testhossza általában 13–15 centiméter, szárnyfesztávolsága 21–26 centiméter közé esik, testsúlya pedig 15–20 gramm körüli. Testalkata karcsú, mozgása könnyed, röpte gyors és hullámzó. Leginkább tavasszal, a költési időszakban figyelhetjük meg élénk tollazatát, amely különösen a hímek esetében feltűnő.

Hímek nászruhája

A hím kenderikék tavasszal és a költési időszakban jellegzetes nászruhába öltöznek. Homlokuk és mellkasuk élénk karminpiros színű, amely szembetűnően elüt a test többi részének barnás és szürkés árnyalataitól. Hátuk barna, finoman csíkozott, fejük szürkés, szárnyaikon pedig sötétebb tollak láthatók világos szegélyekkel. Ez a piros színeződés a tojók számára vizuális jelzés, amely fontos szerepet játszik a párválasztásban.

Tojók és fiatal egyedek

A tojók és a fiatal madarak sokkal visszafogottabb megjelenésűek. Tollazatuk barnás-szürke alapszínű, piros színeződés nélkül. Hasi oldaluk világosabb, gyakran finoman csíkozott. Ez a rejtőszín segíti őket a fészek körüli rejtőzködésben, különösen a költési időszakban, amikor a tojó hosszabb ideig tartózkodik a fészekben.

Csőr, láb és viselkedés

A kenderike (Linaria cannabina) csőre rövid és kúpos, tipikusan olyan forma, amely ideálissá teszi a különböző gyommagvak felcsipegetésére. Lábai vékonyak, de erősek, jól alkalmazkodtak a bokrok és cserjék ágain való mozgáshoz. Mozgása élénk, gyakran csapatokban mozog, különösen az őszi-téli időszakban, amikor vegyes pintycsapatokhoz is csatlakozik.

A kenderike (Linaria cannabina) természetes ellenségei

A kenderike (Linaria cannabina) mint sok más kisebb énekesmadár, több természetes ellenséggel is szembesül életciklusa során. Ezek az ellenségek elsősorban a fészekaljat és a fiókákat veszélyeztetik, de a felnőtt madarak sincsenek teljes biztonságban, különösen nyílt élőhelyeken.

Ragadozó madarak

A legnagyobb veszélyt a ragadozó madarak jelentik. Kisebb sólyomfajok, például a karvaly (Accipiter nisus) gyors csapásaikkal képesek elkapni a repülő vagy bokrokon mozgó kenderikéket. Emellett más közepes termetű ragadozók is vadászhatnak rájuk, főleg télen, amikor a madarak csapatokba verődnek, így könnyebb célpontot képeznek.

Fészekrablók

A tojások és fiókák legfőbb ellenségei a fészekrabló fajok. Közéjük tartoznak egyes emlősök, mint a róka (Vulpes vulpes), a menyét (Mustela nivalis), vagy a házi macska (Felis catus), különösen a lakott területek közelében. Emellett egyes madárfajok, például a szarka (Pica pica) vagy a dolmányos varjú (Corvus cornix) is előszeretettel kutatják fel és fosztják ki a bokrokban rejtőző fészkeket.

Paraziták és betegségek

Bár kevésbé látványos, de szintén veszélyt jelentenek a különféle külső és belső élősködők, például a madártetvek, atkák vagy bélparaziták. Ezek főként a fiókák fejlődését hátráltatják, de nagyobb mértékű fertőzés esetén akár az egész fészekalj elpusztulhat.

Az ember közvetett hatásai

A kenderike (Linaria cannabina) természetes ellenségei mellett az emberi tevékenység is jelentős veszélyforrás lehet. A mezőgazdasági vegyszerek, élőhelyek felszámolása, bokros, gyomos területek eltűnése csökkenti a fészkelési és táplálkozási lehetőségeket, így közvetve növeli a predáció kockázatát is.

Rendszertani besorolása

A kenderike (Linaria cannabina) rendszertanilag a madarak (Aves) osztályába, azon belül a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozik. Ez a család világszerte elterjedt, rendkívül sokszínű, számos énekesmadarat foglal magába.

Tudományos besorolása:

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
Nem: Linaria
Faj: Linaria cannabina

A Linaria cannabina tudományos nevet Carl von Linné adta 1758-ban. A „cannabina” fajnév a kender (Cannabis) növényre utal, mivel a madár szívesen fogyaszt kendermagot és más gyommagvakat. Korábban a faj Carduelis cannabina néven szerepelt a szakirodalomban, de a genetikai vizsgálatok alapján a Linaria nembe sorolták át.

A kenderikének több alfaja is ismert, amelyek főként színárnyalatukban, méretükben és elterjedési területükben különböznek egymástól. Ezek az alfajok elsősorban Európa, Észak-Afrika és Ázsia különböző régióiban fordulnak elő.

A kenderike (Linaria cannabina) táplálkozása

A kenderike (Linaria cannabina) elsősorban növényevő madár, étrendje jelentős részét különféle magvak alkotják. Életmódja jól alkalmazkodott a szárazabb, gyomos területeken való megélhetéshez, ahol bőségesen talál táplálékot, főként elhullott, kis méretű magvakat.

Fő táplálékforrások

Táplálkozásának alapját főként gyom- és fűfélék magvai képezik, különösen a kendermag, disznóparéj, libatop, csalán és más vadon élő növények termése. Nevét is a kendermag iránti kedveléséről kapta. Ezek a magvak könnyen elérhetők a mezőgazdasági területek szegélyein, parlagokon és utak menti bozótosokban.

Rügyek, bogyók és zöld növényi részek

A magvak mellett időnként rügyeket és fiatal hajtásokat is fogyaszt, különösen tavasszal, amikor ezek bőségesen rendelkezésre állnak. Alkalmanként apró bogyókat is eszik, bár ez ritkább.

Rovarok a költési időszakban

A költési időszakban a táplálkozás némileg megváltozik, különösen a fiókák etetésekor. Ilyenkor apró rovarokat, levéltetveket és hernyókat is gyűjt, hogy biztosítsa a fejlődő fiatalok fehérjeszükségletét. Ez a változatosabb étrend elősegíti a fiókák gyors növekedését és megerősödését.

Táplálékszerző viselkedés

A kenderike (Linaria cannabina) gyakran csapatban táplálkozik, különösen ősszel és télen. Ilyenkor laza pintycsapatokhoz is csatlakozik, amelyek együtt kutatják fel a táplálékban gazdag területeket. Rövid, gyors repüléssel mozog egyik helyről a másikra, és ügyesen csipegeti fel a földön vagy a növények szárán található magvakat.

Fészkelése és szaporodása

A kenderike (Linaria cannabina) szaporodási időszaka jellemzően áprilistól július végéig tart, amikor évente kétszer, esetenként háromszor is költhet, ha az időjárási és táplálkozási viszonyok kedvezőek. A hím a költési időszakban élénk énekkel próbálja magához csalogatni a tojót, gyakran egy kiemelkedő bokor tetejéről dalolva.

Fészeképítés

A fészek megépítését a tojó végzi. A fészket alacsony bokrokba, sűrű cserjésbe, gyomtársulások közé vagy mezőgazdasági területek szegélyére, olykor fára vagy kőrakásba rejti. A fészek csésze alakú, gondosan épített szerkezet, amelyet füvekből, gyökerekből, mohából, illetve állati szőrrel vagy tollal bélel ki a melegebb, biztonságosabb környezet érdekében.

Tojásrakás és kotlás

Egy fészekalj általában 4–6 halványkék tojásból áll, amelyeket a tojó egyedül költ ki körülbelül 12–14 napig. A hím ebben az időszakban a környéken tartózkodik, és táplálékot hoz a tojónak. A fészek jól rejtett elhelyezkedése fontos szerepet játszik a tojások védelmében a ragadozókkal szemben.

Fiókanevelés

A kikelő fiókák csupaszok és vakok, teljesen a szülők gondoskodására szorulnak. Mindkét szülő eteti őket, főként rovarokkal és levéltetvekkel, hogy gyorsan fejlődhessenek. A fiókák 12–15 naposan hagyják el a fészket, de még néhány hétig a szülők felügyelete alatt maradnak, amíg megtanulják az önálló táplálékszerzést.

Utódnevelés sikere

A szaporodás sikeressége nagyban függ az időjárástól, a táplálékkínálattól és a fészkek biztonságától. A kenderike viszonylag rugalmas faj, így alkalmazkodni képes különféle környezeti viszonyokhoz, de a zavartalan élőhelyek továbbra is kulcsfontosságúak a sikeres szaporodáshoz.

Védettsége Magyarországon és nemzetközileg

A kenderike (Linaria cannabina) a természetes élőhelyeinek átalakulása és az intenzív mezőgazdasági tevékenység következtében több térségben állománycsökkenést szenvedett el az elmúlt évtizedekben. Bár még nem számít közvetlenül veszélyeztetett fajnak, egyes országokban már megfigyelhető a populációk visszaesése, ami fokozott figyelmet és védelmet igényel.

Védettség Magyarországon

Magyarországon a kenderike védett madárfaj, természetvédelmi értéke 25 000 forint. Ez azt jelenti, hogy szándékos zavarása, fészkének megrongálása, tojásainak gyűjtése, vagy egyedének elpusztítása törvénybe ütköző cselekmény. Védelmét elsősorban a Természetvédelmi Törvény és az erre épülő rendeletek szabályozzák. Az élőhelyek megőrzése, a gyommagvakat biztosító területek fenntartása kulcsszerepet játszik a faj fennmaradásában.

Nemzetközi státusza

Nemzetközi szinten a kenderike jelenleg szerepel az IUCN Vörös Listán, ahol a státusza: „Least Concern” (nem fenyegetett). Ez azt jelzi, hogy globálisan még nem veszélyeztetett, de helyi szinten csökkenhet az állománya. A BirdLife International megfigyelései alapján az európai populációk száma enyhén csökkenő tendenciát mutat, elsősorban a mezőgazdasági környezet változásai miatt.

A kenderike (Linaria cannabina) védelmét szolgálja továbbá a Bern-i Egyezmény, valamint az EU Madárvédelmi Irányelv (79/409/EGK), amelynek célja az európai vadon élő madárfajok hosszú távú megőrzése.

Magyarországi előfordulása

A kenderike (Linaria cannabina) Magyarországon viszonylag elterjedt, de főként a mezőgazdasági területek és a parlagterületek szoros kapcsolódásával található meg. Az ország középső és déli részén gyakrabban fordul elő, míg az északi területeken ritkább.

Fő élőhelyei Magyarországon

A kenderike szívesen fészkel a mezőgazdasági kultúrák szegélyein, ahol bőségesen talál magvakat, például a gabonafélék vagy olajos növények környezetében. Az elhagyott, parlagon hagyott területek, valamint a gyomos rétek és cserjések is kedvelt élőhelyei. A kenderike a fás növényzetet kedveli, gyakran él a mezőgazdasági földek szélén, ahol bokrosodó területeken és kis ligetekben találkozhatunk vele.

Téli előfordulás

A tél folyamán a kenderike gyakran nagyobb csapatokba verődik, és ilyenkor számos más pintyfélével együtt táplálkozik a mezőgazdasági területek mellett. A hideg hónapokban gyakori, hogy az alacsonyabb fekvésű területeken, főként a száraz réteken és mezőgazdasági területeken keres élelmet, ahol a magvak gazdag táplálékforrást jelentenek.

Regionális különbségek

Bár a kenderike viszonylag elterjedt, a legnagyobb koncentrációk a Duna-Tisza közén, a Homokhátság és a Tiszántúli területén találhatóak. A Nyugat-Dunántúlon és a hegyvidéki, magasabb fekvésű területeken ritkább előfordulásra kell számítani.

A faj előfordulása növekvő, mivel a megfelelő élőhelyek és táplálékforrások továbbra is biztosítják számára a fennmaradást, ugyanakkor az intenzív mezőgazdaság és a természetes élőhelyek csökkenése fenyegeti.

Érdekességek a kenderikéről

Nevének eredete

A kenderike neve a „kendermag” fogyasztásából ered, mivel a madár gyakran táplálkozik ezen magvakból. A faj latin neve, Linaria cannabina, szintén a kendermaghoz kapcsolódik, hiszen a „cannabina” a kenderre utal, míg a „Linaria” egy szakkifejezés, amely a növényekhez, így a gyomnövényekhez kapcsolódik.

Zenei tehetség

A kenderike hímje nemcsak gyönyörű külsejével, hanem különleges énekével is felhívja magára a figyelmet. Az ének, amit produkál, leginkább csipogó, trillázó hangokból áll, és figyelemfelkeltő szerepe van a párválasztásban. A hímek területvédelme során hangos dallamokkal vonzzák a tojókat, ezzel is erősítve egyedülálló helyüket.

Kedvelt vendég a madáretetőkön

A kenderike gyakran megjelenik a madáretetők környékén télen, ahol szívesen fogyasztja a napraforgómagot és egyéb kisebb magvakat. Ha szeretnénk, hogy a kenderike rendszeres látogató legyen, akkor érdemes olyan táplálékot kínálni, amely a természetes táplálékához hasonlóan kisebb méretű magvakat tartalmaz.

A kenderike és a helyi kultúra

A kenderike nemcsak a biológia számára érdekes, hanem bizonyos helyi hagyományokban is szerepet játszik. Mivel a kendermagokat és gyümölcsöket gyakran a háztáji gazdaságokban termesztették, a kenderike a helyi népi kultúrában is ismert, mint a gazdasági tevékenységeket segítő madár, mely a gazdálkodók környezetében él.

Fiókák felnevelése

A kenderike fiókáit a szülők nagyon gondosan nevelik, és bár a fiatal madarak először szüleikkel maradnak, később a csapatokba való belépésük után egyre inkább saját lábukra állnak. A kenderike társas viselkedése és a csapatban való élés különleges szociális dinamikát eredményez.

Záró gondolatok

A kenderike (Linaria cannabina) egy olyan madárfaj, amely az évek során szoros kapcsolatot alakított ki a mezőgazdasági környezetekkel. Bár jelenleg nem számít közvetlenül veszélyeztetett fajnak, élőhelyének védelme és a megfelelő táplálékforrások biztosítása kulcsfontosságú a jövőbeli fennmaradásához. A kenderike nemcsak biológiai értékkel bír, hanem kulturális szempontból is jelentős, hiszen a gazdaságok környezetében való jelenléte fontos szerepet játszik a természetes egyensúly fenntartásában.

A faj védelme érdekében elengedhetetlen a természetes élőhelyek megőrzése, valamint a mezőgazdasági gyakorlatok fenntarthatóságának elősegítése. A kenderike figyelemmel kísérése és megértése nemcsak a természetvédelmi szakemberek, hanem a közönség számára is fontos, hiszen az élővilág gazdagsága és változatossága mindannyiunk közös öröksége. A jövőben remélhetjük, hogy a kenderike továbbra is az élőhelyén találja meg a szükséges feltételeket, hogy fennmaradhasson és szép énekével gazdagíthassa környezetét.

Ha egyedi pólót szeretnél kedvenc madaradról az Aamiller nyomda kiváló választás lehet számodra!

Madaraink

Képek: Vistacreate, Pixabay