A házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) hangja és jellemzői
A házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) hangja: A rozsdafarkú egy kis méretű énekesmadár, amely az Egyesült Királyságban és Európa más részein is elterjedt. Hangjának jellemzői a következők:
Ének: A házi rozsdafarkú énekhangja jellemzően halk, de ragyogó és fülbemászó. Az éneke rövid, változatos dallamokból áll, és egyaránt tartalmazhat rövid sípoló vagy zümmögő hangokat. Gyakran énekelnek az ágak tetején vagy a magasból, és dallamukat egész évben hallhatjuk, kivéve a fészkelési időszakot.
Hívóhang: A hívóhangja általában egy rövid, törpe sípolás vagy egyszerűen csak egy rövid „csip” hang, amelyet akkor használ, amikor fészket épít, vagy ha megzavarják.
Csábító hang: A hímek a fészkelési időszakban fülbemászó csábító hangokat adnak ki, amelyekkel megpróbálják vonzani a tojókat és felhívni figyelmüket a területükre.
Hangutánzás: Bár a házi rozsdafarkú nem képes olyan sokféle hangutánzásra, mint például néhány más énekesmadár, néha megtalálható a repertoárjában néhány egyszerű, környezetük hangjára emlékeztető hang.
Az egyedi énekhang és hangjellemzők segítenek a házi rozsdafarkúnak kommunikálni társaival, csábítani a párját, valamint területüket és fészkelőhelyüket jelezni más madaraknak. Ezek a hangok hozzájárulnak az őket körülvevő természetes környezettel való együttélésükhöz és a fészkelési időszakban a kölcsönös kommunikációhoz.
Madaraink
- Bagolyfélék
- Cinegefélék
- Egzotikus madarak
- Énekes madarak
- Gázlómadarak
- Kerti madarak
- Kolibrifélék
- Költöző madár
- Madarak
- Madárhangok
- Mindenevő madarak
- Ragadozó madarak
- Vízimadár
Hang: Sonothèque ADVL
