Székicsér (Glareola pratincola) jellemzői és életmódja

A székicsér (Glareola pratincola) rövid bemutatása

A székicsér (Glareola pratincola) kecses, karcsú madár, jellegzetes fekete fejjel, fehér homlokkal és mellkassal, vörösesbarna háttal és hassal. Hosszú, villás farka és hegyes csőre van. Ez a gyönyörű madár a levegőben szerzi zsákmányát, rovarokra vadászik akrobatikus repülési manőverekkel.

Magyarországon rendszeresen fészkelő, főleg a Hortobágyi Nemzeti Parkban és a Kiskunsági Nemzeti Parkban fordul elő. Száraz füves pusztákat, szikes tavakat, folyópartokat és tengerparti sósvizes mocsarakat kedvel.

Vonuló madár, Afrikában telel. Március-áprilisban érkezik Magyarországra, szeptember-októberben vonul el. Hosszú távú vándorlás, akár 10 000 km-t is megtesznek.

A székicsér kiváló repülő, képes hirtelen irányváltásokra és zuhanórepülésre. Szívesen társul más madárfajokkal, például fecskékkel. Hangja magas hangú csicsergés és fütyülés. A faj magyar neve a madár jellegzetes repülési módjára utal.

Sajnos a székicsér (Glareola pratincola) élőhelyének elvesztése és degradációja, a mezőgazdasági területek terjeszkedése, a vizes élőhelyek pusztulása, a permetezőszerek használata és a klímaváltozás súlyosan fenyegeti.

Elterjedése és élőhelye

A székicsér (Glareola pratincola) Európa, Délnyugat-Ázsia és Észak-Afrika területén fészkel. Telelni Afrika trópusi részére vonul.

A székicsér nyílt, sík területeket kedvel, mint például:

Száraz füves puszták
Szikes tavak
Folyópartok
Tengerparti sósvizes mocsarak

Magyarországon gyakran fészkelő, főleg a Hortobágyi Nemzeti Parkban és a Kiskunsági Nemzeti Parkban fordul elő. Kedveli a zavartalan, nyílt terepeket, ahol zavartalanul vadászhat rovarokra.

A székicsér (Glareola pratincola) kolóniákban költ, fészkét a talajon, ritkás növényzetben építi. 2-3 tojásból álló fészekalja. Mindkét szülő kotlik és eteti a fiókákat. A fiókák hamarosan kikelés után elhagyják a fészket, de még 2-3 hétig szüleik gondoskodnak róluk.

A székicsér élőhelyének elvesztése és degradációja súlyosan fenyegeti a fajt. A mezőgazdasági területek terjeszkedése, a vizes élőhelyek pusztulása és a klímaváltozás mind hozzájárulnak a székicsér élőhelyének csökkenéséhez.

A székicsérre a permetezőszerek használata is veszélyt jelent. A rovarirtók elpusztítják a székicsér zsákmányát, ami éhezést és pusztulást okozhat a madarak között.

Megjelenése és jellemzői

A székicsér (Glareola pratincola) egy karcsú, kecses madár, jellegzetes fekete fejjel, fehér homlokkal és mellkassal, vörösesbarna háttal és hassal. Hosszú, villás farka és hegyes csőre van. Testhossza 24-27 cm, szárnyfesztávolsága 60-70 cm. A nemek között enyhe különbségek vannak a tollazatban: a tojások hátoldala kissé halványabb, mint a hímeké.

Főbb jellemzői:

Fej: Fekete, fehér homlokkal és pofaszakállal.
Test: Vörösesbarna hát és has, fehér mellkas.
Farok: Hosszú, villás farok.
Csőr: Hegyes, fekete csőr.
Szárnyak: Hosszú, hegyes szárnyak.
Lábak: Rövid, vöröses lábak.

További jellemzői:

Kiváló repülő, képes hirtelen irányváltásokra és zuhanórepülésre.
Szívesen társul más madárfajokkal, például fecskékkel, csévekkel.
Hangja magas hangú csicsergés és fütyülés.
Neve a madár jellegzetes repülési módjára utal, mintha „székicsélne” a levegőben.

A székicsér (Glareola pratincola) egy gyönyörű és lenyűgöző madár, mely fontos szerepet játszik a rovarpopulációk szabályozásában. Sajnos a székicsér élőhelyének elvesztése és degradációja, a mezőgazdasági területek terjeszkedése, a vizes élőhelyek pusztulása, a permetezőszerek használata és a klímaváltozás súlyosan fenyegeti a fajt. Fontos, hogy mindent megtegyünk a székicsér élőhelyének megőrzéséért és a faj védelméért.

Rendszertani besorolása

A székicsér (Glareola pratincola) a madarak osztályának (Aves) lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a székicsérfélék (Glareolidae) családjába tartozó faj.

Rendszertani besorolása:

Osztály: Aves (madarak)
Rend: Charadriiformes (lilealakúak)
Család: Glareolidae (székicsérfélék)
Nem: Glareola
Faj: Glareola pratincola (Székicsér)

Alfajok:

Glareola pratincola pratincola (Linnaeus, 1766) – A nominális alfaj, mely Európában, Délnyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában fordul elő.
Glareola pratincola fulleborni Neumann, 1910 – Kelet-Afrikában és a Közel-Keleten fordul elő.
Glareola pratincola riparia Clancey, 1979 – Délkelet-Afrikában fordul elő.
Glareola pratincola erlangeri Neumann, 1920 – A Zöld-fokok-szigeteken fordul elő.

Rokonsági kapcsolatok:

A székicsérfélék családjába tartozik a futómadarakkal (Cursores), a gólyákkal (Ciconiiformes) és az íbiszekkel (Threskiornithiformes) is rokon faj.

A székicsérfélék családja viszonylag kicsi és elszigetelt a madarak osztályában. A székicsérnek a gólyákkal és az íbiszekkel való rokonsága nem volt egyértelmű az első kutatások során, de a DNS-vizsgálatok megerősítették a kapcsolatot.

A székicsér (Glareola pratincola) táplálkozása

A székicsér (Glareola pratincola) rovarevő madár, táplálékát elsősorban a levegőben szerzi be, akrobatikus repülési manőverekkel.

Fő táplálékai a következők:

Legyek: A székicsér étrendjének legnagyobb részét a legyek alkotják. Különösen kedveli a vízközeli területeken élő legyeket.

Szúnyogok: A szúnyogok is fontos táplálékforrást jelentenek a székicsér számára.

Pókok: A székicsér a pókokat is fogyasztja, főleg a kisebb fajokat.

Lepkék: A lepkék is szerepelnek a székicsér étrendjén, de kisebb mértékben, mint a legyek és a szúnyogok.

Egyéb rovarok: A székicsér más rovarokat is fogyaszt, mint például méheket, darazsakat, hangyákat és szöcskéket.

A székicsér napközben vadászik, a legaktívabb a kora reggeli és a késő esti órákban. A zsákmányát a levegőben kapja el, hegyes csőrével. A székicsér képes hirtelen irányváltásokra és zuhanórepülésre is, ami megkönnyíti a zsákmányszerzést.

A székicsér ritkábban a talajon is keresgél élelemért, de ez kevésbé jellemző rá. Ilyenkor főleg a nagyobb rovarokat és pókokat fogja.

A székicsérnek fontos szerepe van a rovarpopulációk szabályozásában. A madár nagy mennyiségű rovart fogyaszt, ami segít megakadályozni a rovarok elszaporodását.

Érdekességek:

A Székicsér a leggyorsabb madarak közé tartozik, akár 110 km/órás sebességet is elérhet a levegőben.
A Székicsér képes a levegőben lebegni, miközben zsákmányát keresi.
A Székicsér a vándorlása során akár 10 000 km-t is megtesz.

A székicsért élőhelyének elvesztése és degradációja, a mezőgazdasági területek terjeszkedése, a vizes élőhelyek pusztulása, a permetezőszerek használata és a klímaváltozás súlyosan fenyegeti. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak a Székicsér táplálékforrásainak csökkenéséhez.

A székicsér (Glareola pratincola) fészkelése és szaporodása

A székicsér (Glareola pratincola) kolóniákban költ, fészkét a talajon építi, nyílt, sík területeken, preferably szikes tavak, folyópartok, tengerparti sósvizes mocsarak és száraz füves puszták közelében. A fészekalj 2-3 tojásból áll, melyeket a tojó és a hím felváltva kotlik 17-19 napig. A fiókák hamarosan kikelés után elhagyják a fészket, de még 2-3 hétig szüleik gondoskodnak róluk.

Fészkelési szokások

Fészkelőhely kiválasztása: A székicsér nyílt, sík, homokos vagy agyagos területeken fészkel, gyakran olyan helyeken, ahol alacsony növényzet található. Előnyben részesíti a nedves réteket, szikes tavak partjait és mezőgazdasági területek széleit.

Fészeképítés: A székicsér fészke egyszerű, gyakran csak egy sekély mélyedés a földben, amelyet néha apró kavicsokkal vagy növényi részekkel bélelnek ki. Nincs valódi fészek, csak egy kis gödör, amelybe a tojásokat rakják.

Szaporodás

Párzási időszak: A székicsér párzási időszaka általában tavasszal kezdődik, áprilistól júniusig. Ebben az időszakban a hímek látványos légi táncot mutatnak be, hogy felhívják a nőstények figyelmét.

Tojásrakás: A tojó általában 2-4 tojást rak, amelyeket közvetlenül a talajra helyez. A tojások színe és mintázata jól illeszkedik a környezethez, ami segít a ragadozók elleni védekezésben.

Költési idő: A tojások kikelése általában 17-19 napot vesz igénybe. A költésben mindkét szülő részt vesz, felváltva ülve a tojásokon és védve azokat a ragadozóktól és az időjárás viszontagságaitól.

Fiókák nevelése: A fiókák fészekhagyók, ami azt jelenti, hogy közvetlenül a kikelés után képesek követni szüleiket. A szülők a fiókákat repülő rovarokkal etetik, amelyeket a levegőben kapnak el. A fiókák gyorsan növekednek, és körülbelül 25-30 nap múlva már képesek repülni.

Viselkedés és védelem

Védelmi stratégia: A székicsér gyakran alkalmaz álcázó viselkedést a fészek védelme érdekében. Amikor veszélyt észlel, a felnőttek elterelő repüléseket végeznek, hogy elvezessék a ragadozókat a fészektől.

A székicsér (Glareola pratincola) szaporodási és fészkelési szokásai jól alkalmazkodtak a specifikus élőhelyekhez, de a faj fennmaradása nagymértékben függ az élőhelyek védelmétől és a természetvédelmi intézkedésektől.

Védettsége Magyarországon és nemzetközileg

A székicsér (Glareola pratincola) védelmi helyzete Magyarországon és nemzetközileg egyaránt jelentős figyelmet kap, mivel a faj élőhelyei és állománya különböző fenyegetéseknek vannak kitéve.

Magyarországi védettség

Magyarországon a székicsér fokozottan védett fajnak számít. Ennek keretében a következő intézkedések vannak érvényben:

Fokozottan védett státusz: Magyarországon a székicsér fokozottan védett, ami azt jelenti, hogy szigorú védelem alá esik. Bármilyen tevékenység, amely veszélyeztetheti a fajt vagy annak élőhelyeit, tiltott vagy külön engedélyhez kötött. A természetvédelmi törvények értelmében a székicsér példánya természetvédelmi értéke 500 000 forint.

Élőhelyvédelmi intézkedések: A székicsér élőhelyeit, mint például a szikes tavakat és mezőgazdasági területeket, különböző természetvédelmi programokkal védik. Ezek közé tartozik az élőhely rekonstrukció, a vízszabályozás és a mezőgazdasági gyakorlatok környezetbarát átalakítása.

Monitoring és kutatás: Rendszeres populáció- és élőhely-monitoring programokat végeznek, hogy nyomon kövessék a székicsér állományának alakulását és az élőhelyek állapotát. A kutatások eredményei alapján határozzák meg a szükséges védelmi intézkedéseket.

Nemzetközi védettség

Nemzetközileg a székicsér szintén védelem alatt áll különböző szervezetek és egyezmények keretében:

IUCN Vörös Lista: A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája szerint a székicsér a „Least Concern” (LC) kategóriába tartozik, ami azt jelenti, hogy jelenleg nem fenyegeti közvetlen kihalás veszély. Azonban bizonyos régiókban, ahol élőhelyvesztés és más fenyegetések jelentkeznek, helyi szinten veszélyeztetett lehet.

Bern-i Egyezmény: A székicsér szerepel a Bern-i Egyezmény II. függelékében, amely az európai vadon élő állatok és természetes élőhelyek védelméről szól. Ez kötelezi az egyezmény aláíróit, hogy védelmi intézkedéseket tegyenek a faj érdekében.

Bonn-i Egyezmény (CMS): A Bonn-i Egyezmény (Migratory Species Convention) II. függelékében is szerepel, ami azt jelenti, hogy a vándorló fajok közé tartozik, és nemzetközi együttműködés szükséges a védelme érdekében.

EU Madárvédelmi Irányelv: Az Európai Unió Madárvédelmi Irányelve (79/409/EEC) szintén védi a székicsért, előírva a tagállamok számára a fajok és élőhelyek védelmét.

A székicsér (Glareola pratincola) védelmi helyzete számos nemzeti és nemzetközi jogszabály és egyezmény keretében biztosított. Az élőhelyek megőrzése, a mezőgazdasági gyakorlatok átalakítása és a rendszeres monitoring kulcsfontosságú a faj fennmaradásának biztosítása érdekében.

Madaraink

Képek: Vistacreate, Pixabay