Kacagó gerle (Streptopelia risoria) jellemzői és életmódja

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) rövid bemutatása

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) egy kedvelt, békés természetű díszmadár, amelyet leggyakrabban kalitkában vagy röpdében tartanak világszerte. Sokáig külön fajnak tekintették, ma már általában a török gerle (Streptopelia decaocto) domesztikált változatának tartják. Az elnevezése onnan ered, hogy jellegzetes, kuncogásra vagy nevetésre emlékeztető hangokat ad ki, amelyek különösen társas környezetben gyakoriak.

Bár a természetben nem fordul elő vadon élő formában, fogságban tenyésztve széles körben elterjedt. Érdekes megfigyelni viselkedését, különösen udvarláskor vagy amikor kommunikál társaival. A kacagó gerle (Streptopelia risoria) nemcsak kedves megjelenésével, hanem barátságos természetével is hozzájárul a madártartás örömeihez.

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) elterjedése és élőhelye

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) egy különleges helyzetű madárfaj, mivel természetes élőhelye nem létezik a klasszikus értelemben. Ez a faj ugyanis háziasított eredetű, feltehetően a török gerléből (Streptopelia decaocto) származik, és több száz éve tenyésztik emberi környezetben. Emiatt a kacagó gerle kizárólag fogságban él, vadon élő populációi nem alakultak ki.

Díszmadárként való elterjedése

A faj elterjedése világszerte elterjedt díszmadárként történt meg. Európában, Észak-Amerikában, valamint Ázsia és Ausztrália egyes részein is népszerű választás madártartók körében. A kacagó gerlét rendszerint beltéri kalitkákban vagy kültéri röpdékben tartják, gyakran párban vagy kis csoportban.

Környezeti igényei

A kacagó gerle viszonylag jól alkalmazkodik a különböző tartási körülményekhez, de fontos számára a meleg, huzatmentes, nyugodt környezet. Mivel nem bírja jól a hideget, kültéri tartás esetén a téli időszakban fűtött helyiségbe kell vinni. Tágas röpde, ülőrudak és fészkelésre alkalmas helyek biztosítása ideális számára.

Vadon élő példányok hiánya

Habár előfordul, hogy egy-egy példány kiszabadul a fogságból, ezek ritkán képesek hosszú ideig túlélni a természetben. A kacagó gerle nem rendelkezik olyan kifinomult túlélési ösztönökkel és tapasztalatokkal, mint vadon élő rokonai, így önálló élete erősen korlátozott.

Elmondható, hogy a kacagó gerle (Streptopelia risoria) élőhelyét teljes egészében az emberi gondoskodás alakítja ki. A megfelelő környezeti feltételek biztosításával hosszú, egészséges életet élhet házi kedvencként.

Kacagó gerle (Streptopelia risoria) megjelenése és jellemzői

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) megjelenésében elegáns és visszafogott szépségű madár, amely egyszerű, mégis bájos küllemével hamar belopja magát a madártartók szívébe. Testfelépítése kecses, tollazata sima, színe pedig jellemzően világos tónusú, ami különösen alkalmassá teszi arra, hogy dekoratív díszmadárként tartsák.

Testalkata és mérete

A kacagó gerle közepes méretű madár, testhossza általában 28-30 centiméter, szárnyfesztávolsága 45-50 centiméter között mozog. Súlya felnőtt korban nagyjából 120-160 gramm. Testalkata karcsú, hosszúkás, feje viszonylag kicsi, csőre rövid és enyhén ívelt. Lába rózsaszínes árnyalatú, vékony és törékenynek tűnik, de elég erős ahhoz, hogy biztosan kapaszkodjon ülőrudakon.

Tollazata és színezete

A leggyakoribb színváltozat a világos bézs vagy krémszín, amelyet gyakran „szőke” vagy „fahéj” néven is emlegetnek a tenyésztők. A madár nyakán egy jellegzetes, fekete félhold alakú gallér található, amely nevét adja a „galléros gerle” elnevezésnek is. Léteznek más színváltozatok is, például fehér, sárgás vagy enyhén szürkés árnyalatú egyedek is előfordulnak a tenyészetekben.

Nemek közti különbségek

A hím és a tojó között külső megjelenés alapján nehéz különbséget tenni, mivel a nemek közti dimorfizmus alig észrevehető. A hímek általában kissé robusztusabb testfelépítésűek, és gyakrabban, intenzívebben „kacagnak” vagy turbékolnak. A pontos ivarmeghatározás sok esetben csak DNS-vizsgálattal vagy tapasztalt tenyésztő segítségével történhet meg.

Mozgása és viselkedése

A kacagó gerle mozgása lágy, kecses. Röpte csendes és egyenes, többnyire rövid távokra repül, főleg zárt térben. Nyugodt, békés természete megnyilvánul a mozgásában is. Általában kevésbé aktív, de kíváncsi és szelíd madár, amely szereti megfigyelni környezetét.

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) megjelenése összességében egyszerű, mégis megkapó. Nem harsány színeivel, hanem szelíd kisugárzásával, finom hangjaival és könnyed viselkedésével vívja ki az emberek szimpátiáját.

Kacagó gerle (Streptopelia risoria) rendszertani besorolása

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) rendszertani szempontból a galambfélék (Columbidae) családjába tartozik, azon belül is a Streptopelia nemzetség egyik legismertebb és legelterjedtebb háziasított faja. A faj rendszertani besorolása azonban a tudományos körökben nem teljesen egyértelmű, mivel eredete és kialakulása vitatott.

Tudományos név és osztályozás

A kacagó gerle tudományos neve: Streptopelia risoria
Rendszertani besorolása a következőképpen alakul:

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Nem: Streptopelia
Faj: Streptopelia risoria

Származása és rokonsága

A kacagó gerle háziasított forma, amely feltehetően a török gerléből (Streptopelia decaocto) vagy az afrikai galléros gerléből (Streptopelia roseogrisea) származik. Egyes kutatók szerint a Streptopelia risoria nem tekinthető önálló, vadon élő fajnak, hanem inkább a tenyésztés során kialakult változat, amely már évezredek óta emberi gondozás alatt él.

Tenyésztett fajként való kezelése

A tudományos közösség egy része úgy véli, hogy a Streptopelia risoria csak formálisan számít külön fajnak, mivel kizárólag fogságban szaporodik, és nem fordul elő természetes élőhelyeken. Más szakértők inkább alfajként vagy változatként kezelik a vadon élő rokonfajokkal összevetve.

A rendszertani besorolás tehát kissé bizonytalan körülötte, de a madártartók körében a kacagó gerle stabil helyet foglal el, mint jól ismert, békés természetű házikedvenc.

Kacagó gerle (Streptopelia risoria) táplálkozása

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) táplálkozása viszonylag egyszerű és könnyen biztosítható a házikedvencként tartott példányok számára. Mivel díszmadárként él, étrendje teljes mértékben az emberi gondoskodástól függ. Az ideális étrend változatos, de elsősorban magkeverékekre épül.

Alapvető táplálékai

A kacagó gerle fő táplálékát különféle apró magvak alkotják, ezek közül a leggyakoribbak:

köles (fehér, sárga, vörös),
cirok,
napraforgómag (kis mennyiségben),
búza és zab hántolt formában,
kanári- vagy galambmagkeverékek.

Ezeket kereskedelmi forgalomban kapható díszmadár eledelként is be lehet szerezni, de fontos, hogy mindig jó minőségű, por- és penészmentes keveréket válasszunk.

Kiegészítő táplálékok

A változatos táplálkozás érdekében ajánlott kiegészíteni étrendjüket:

apróra vágott zöldségekkel (pl. reszelt sárgarépa, salátalevél),
gyümölcsökkel (pl. alma kis darabokban, de nem savas vagy citrusfélék),
csíráztatott magvakkal, amelyek különösen táplálóak,
lágyeleséggel (például főtt tojás és reszelt zöldség keveréke) időnként, főleg költési időszakban.

Fontos, hogy az új ételeket fokozatosan vezessük be, és figyeljük, hogyan reagál rájuk a madár.

Ásványi anyagok és emésztés

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) emésztéséhez elengedhetetlen a madárgrit (apró szemcsés ásványi anyag-keverék), amely segít a begyben történő mechanikai emésztésben. Ezen kívül mészforrásra is szükségük van, például szépia csont vagy zúzott tojáshéj formájában, hogy pótolják a kalciumot.

Ivóvíz szerepe

A madárnak mindig legyen friss, tiszta ivóvize. Mivel rendszeresen fürdenek is, külön érdemes fürdővizet biztosítani számukra, de ez ne legyen azonos az ivóvízzel.

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) táplálkozása tehát kiegyensúlyozottan alakítható ki, amennyiben gondosan figyelünk a magvak minőségére, a változatosságra és a szükséges ásványi anyagok pótlására. Megfelelő étrenddel a madár hosszú, egészséges életet élhet fogságban is.

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) fészkelése és szaporodása

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) rendkívül szelíd és jól szaporítható díszmadár, ezért is kedvelt a hobbitartók körében. Fogságban is könnyen fészkel, ha megfelelő körülményeket biztosítunk számára, és hűséges párkapcsolatban él.

Párválasztás és udvarlás

A kacagó gerle monogám madárfaj, vagyis tartós párkapcsolatot alakít ki. A hím udvarlása látványos: bólogat, szárnyait kissé leengedve körbejárja a tojót, miközben jellegzetes, mély hangon „kacag”, innen ered a neve is. Ha a tojó elfogadja a hímet, a pár együtt marad, akár életük végéig.

Fészeképítés

A kacagó gerlék fészeképítési szokásai egyszerűek:

A fészket többnyire lapos, kevés anyagból álló szerkezetként készítik el,
Előszeretettel fészkelnek zárt helyeken, például madárkalitkában elhelyezett fészekkosárban vagy lapos tálkában,
A fészekanyagot (szalma, vékony gallyak, fűszálak) a hím gyűjti össze, a tojó pedig elrendezi.

Tojásrakás és kotlás

A tojó általában 1–2 tojást rak, amelyeket felváltva költ a hím és a tojó. A kotlási idő körülbelül 14–16 nap, ez idő alatt a szülők szorosan együttműködnek:

A nappali órákban jellemzően a hím kotlik,
Éjszaka a tojó veszi át a feladatot.

A tojásokból kikelő fiókák csupaszon és csukott szemmel jönnek a világra, teljesen a szülők gondoskodására szorulnak.

Fiókanevelés és leválás

A fiókák táplálása az első napokban ún. begytejjel történik, amelyet mindkét szülő termel és visszaöklendezve ad át a kicsiknek. Később áttérnek félig megemésztett magvakra. A fiókák:

Körülbelül 10 napos korukban nyitják ki a szemüket,
3 hetes korukra tollasodnak,
4 hetesen hagyják el a fészket, de még néhány napig a szülők etetik őket.

Egy pár évente akár 5–6 alkalommal is költhet, megfelelő körülmények között egész évben képes szaporodni, bár télen pihenőidőre van szükségük.

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) szaporodása tehát könnyen nyomon követhető és irányítható, ami ideálissá teszi őket kezdő madártartók számára is.

Érdekességek róla

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) nem csupán szelíd és bájos madár, hanem számos különleges tulajdonsággal is rendelkezik, amelyek még érdekesebbé teszik a faj ismeretét. Bár háziasított fajként ismerjük, eredete és viselkedése több meglepetést tartogat.

Nem ismert vadon élő változata

A kacagó gerle egyik legnagyobb különlegessége, hogy nem ismert vadon élő, természetes populációja. Feltételezések szerint a faj őse a szürke gerle (Streptopelia roseogrisea) lehetett, amelyet évszázadokkal ezelőtt háziasítottak. Emiatt a kacagó gerlét sokszor „domesztikált” madárnak tartják, amely emberi környezethez alkalmazkodott.

Hangja alapján kapta a nevét

Nevét jellegzetes, kacagásszerű hangjáról kapta, amely gurgulázó, nevetésre emlékeztető hangzású. A hímek különösen aktívak a hangadásban, főleg udvarlási időszakban. Ezt a hangot nemcsak párkeresésre használják, hanem akkor is hallatják, ha területüket jelzik vagy jól érzik magukat.

Megszelídülten kézből is esznek

Megfelelő gondoskodás és türelem mellett a kacagó gerlék rendkívül szelíddé és bizalmassá válhatnak. Egyes példányok kézből esznek, sőt, gazdájuk vállára vagy fejére is szívesen felülnek. Ez a közvetlenségük miatt kiváló társállatok lehetnek gyerekek vagy idősebb emberek számára is.

Hosszú életű madarak

Megfelelő tartás mellett a kacagó gerle 10–15 évig is élhet, de dokumentált esetek szerint akár a 20 éves kort is elérheti. Ez különösen hosszúnak számít egy ilyen kis testű madár esetében, és jól mutatja, mennyire ellenálló és alkalmazkodó faj.

Más madarakkal is jól kijön

Közösségi természetének köszönhetően a kacagó gerle jól tartható más békés madárfajokkal egy nagyobb röpdében, például zebrapintyekkel vagy hullámos papagájokkal. Fontos azonban, hogy ne agresszív fajokkal társítsuk, mivel maga rendkívül békés természetű.

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) nemcsak a hangjával, hanem különleges történetével és viselkedésével is kiemelkedik a díszmadarak világából. Tartása örömöt és nyugalmat hozhat a madártartók életébe.

Záró gondolatok

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) nem csupán különleges megjelenésével és barátságos természetével nyeri el sokak szívét, hanem könnyű tarthatóságával és hosszú élettartamával is. Szelíd viselkedése, csendes jelenléte és kedves, „kacagó” hangja révén ideális választás kezdő és tapasztalt madártartók számára egyaránt.

Bár eredete részben rejtélyes, hiszen nem ismert természetes vadon élő állománya, a faj mára szinte teljesen az emberi gondoskodáshoz alkalmazkodott. Hűséges párkapcsolata, egyszerű fészkelési szokásai és gyakori szaporodása még inkább megerősítik ezt a különleges kapcsolatot ember és madár között.

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) egyike azoknak az állatoknak, amelyek nyugodt jelenlétükkel és vidám hangjukkal békét és derűt hoznak a mindennapokba – legyen szó városi lakásról vagy kertes házról. Ha megfelelő gondoskodással tartjuk, hosszú éveken át lehet társunk, és valódi örömforrássá válhat.

Ha egyedi pólót szeretnél kedvenc madaradról az Aamiller nyomda kiváló választás lehet számodra!

Madaraink

Képek: Vistacreate, Pixabay

Kacagó gerle (Streptopelia risoria) jellemzői és életmódja

A kacagó gerle (Streptopelia risoria) rövid bemutatása